November 13-án a magyar nyelvet ünnepeljük. Ezen a napon lehetőségünk nyílik világszerte népszerűsíteni a magyar nyelvet, annak különlegességeit és történetét, viszont, arra is alkalmat biztosít, hogy gondolkodjunk el, mit jelent számunkra a nyelv.

Iskolánk rövid műsort készített. A magyar nyelv napja alkalmából, amelyben Nagy Sándor iskolánk igazgatója bemutatta A magyar nyelv napjának történetét.

Iskolánk 8. osztályos tanulója Misák Zsombor elszavalta Pósa Lajos: A magyar nyelv című költeményét az iskola közösségének.

Bartis Ferenc: És mégis élünk!

Széttépve és összetörten,

Győzelmektől meggyötörten,

Már magzatként bajba-ölten,

Vándor bölcső-temetőkben

És mégis élünk…

Dobra vernek minden vágyat,

Árverezés a vasárnap;

Nászunkra is gyászhír támad:

Üresek a gyermekágyak

És mégis élünk…

Elvadult a dűlők lelke:

Kórót terem tarló, mezsgye;

Pusztul a föld egyre, egyre,

Hull a szikla tenyerünkbe

És mégis élünk…

Fogaskerék, futószalag:

Egyik elment, másik maradt.

Bölcsőnk, sírunk porrá szakadt,

Zokognak a kövek, szavak

És mégis élünk…

Hogyha sírunk: kiröhögnek.

Hogyha küzdünk: fel is kötnek,

Hogyha kérünk: odalöknek

Történelmi kárörömnek

És mégis élünk…

Magyar, szavad világ értse!

Anyanyelvünk létünk vére!

Anyánk szíve tetemére

Átok zúdult: vége, vége…

És mégis élünk…